Mikor mondhatjuk, hogy gyermekünk készen áll az iskolakezdésre?

Az egyik legaggasztóbb kérdés, amivel szülőként szembesülünk, hogy – Készen áll-e az iskolakezdésre gyermekünk? Sok gyerekre ugyanis nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy minden szempontból iskolaérett amikor eléri a tankötelezett kort.

Ahhoz, hogy ezt kijelenthessük, testileg, mentálisan és szociálisan is érettnek kell lennie. Nem elég ugyanis, hogy az életkorát és testi felépítését tekintve érett, emellett lényeges, hogy azon képességeknek, készségeknek is birtokában legyen, amelyek segítségével a tananyag elsajátítása akadálytalan lesz számára.

6 éves korban kezdődik az ún. első alakváltozás: a végtagok a törzshöz képest hosszabbak lesznek, a testalkat harmonikussá válik. Folytatódik a vázrendszer, ezen belül a kéztő és az ujjpercek csontosodása, ami különösen fontos az írás tanulás szempontjából. Elkezdődik a fogváltás. Nő a szervezet teherbírása, ritkulnak a megbetegedések. A nagymozgások mellett a kézzel végzett mozdulatok is finomodnak.

Az idegrendszer érését mutatja, hogy mozgásigényének kielégítését képes késleltetni, ezért képes a tanórát végigülni. A tanulás alapfeltétele a kialakult feladattudat, a kitartás, illetve a legalább 10-15 percig tartó figyelemkoncentráció. Ennek hiánya magatartási, ezáltal beilleszkedési problémákat is okozhat.

Ugyancsak az iskolaérettség jele, ha a gyerek érdeklődő, érdekli a számok és a betűk világa, tágabb környezete, várakozással tekint az iskolára. Képes a társakkal való együttműködésre, a szabályokhoz való alkalmazkodásra, az önálló munkavégzésre, jó a kudarctűrő képessége.

Kialakult az egyik oldal dominanciája, a testséma, jó a térérzékelése. Felismeri az irányokat térben, síkban. Megfelelő a szem-kéz koordináció, biztos az alak-, háttér megkülönböztetés.

Beszéde érthető, tiszta, képes árnyaltan kifejezni gondolatait. Fontos, hogy képes legyen a hallott beszéd feldolgozására.

A vizuális és auditív emlékezet megfelelő érettsége teszi lehetővé, a hallott és látott dolgok felidézését.

Az azonosság, különbözőség felismerése, a soralkotás képessége, a kialakult számfogalom és a fejlett problémamegoldó képesség mind elengedhetetlen.

Fontos, hogy megfelelő általános ismeretekkel rendelkezzen környezetére vonatkozóan (saját és szülei neve, mikor született, szülők foglalkozása), ismerje az idői fogalmakat (napszakok, napok, hónapok, évszakok), tudjon tájékozódni ezek tekintetében.

Az itt felsoroltak nem adnak teljes képet. Az, hogy a gyermek képes lesz-e megfelelni az iskolában az elvárt követelményeknek, számos részképesség összehangolt működésén múlik. Ha egy-egy képességben tökéletlenség mutatkozik, még nem jelenti azt, hogy a gyermek éretlen az iskolára. Azonban ha több területen teljesít gyengén, felmerül az iskolaéretlenség gyanúja, ami később tanulási problémákhoz vezethet. Ebben az esetben nem elég, ha még egy évet az óvodában tölt. Tudatos fejlesztésben kell részesülnie, mert csak így tudjuk az iskolára felkészíteni.

Szülőként konzultáljunk a gyermekkel foglalkozó pedagógusokkal, de hallgassunk saját megérzéseinkre, tapasztalatainkra is. Ha nem értünk egyet az óvodával, vagy egy kicsit is bizonytalanok vagyunk, kérjük ki a szakértői bizottság véleményét!

A sikerélményekkel teli iskolakezdés megalapozza a tanulás szeretetét, s ezzel biztosítja gyermekünk számára az örömteli, kiegyensúlyozott diákéveket!